A dízelaggregátorokat számos ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi és intézményi telephelyen használják biztonsági tartalék áramforrásként. Ezek a berendezések normál körülmények között akár hónapokig nem üzemelnek, áramszünet vagy más üzemzavar esetén azonban nélkülözhetetlenek lehetnek a termelés, a technológiai rendszerek vagy a biztonsági berendezések működésének fenntartásához. Attól azonban, hogy egy aggregátor csak szükséghelyzetben működik, levegővédelmi szempontból még nem feltétlenül tekinthető jelentéktelen berendezésnek.
A helyhez kötött aggregátor motorjának működése során égéstermék keletkezik, amely a kipufogón keresztül meghatározott helyen jut a környezeti levegőbe. Emiatt helyhez kötött légszennyező pontforrásnak minősülhet, amelyhez – a berendezés műszaki paramétereitől függően – levegővédelmi engedélyezési és adatszolgáltatási kötelezettségek kapcsolódhatnak. A szükségáramforrásoknál azonban több olyan speciális szabály is van, amely jelentősen eltér a folyamatosan üzemelő tüzelőberendezésekre vonatkozó követelményektől.
Mikor szükséges levegővédelmi engedély az aggregátorhoz?
Az első kérdés mindig az, hogy az aggregátor helyhez kötött pontforrásnak minősül-e, és mekkora a névleges bemenő hőteljesítménye. Fontos, hogy levegővédelmi szempontból nem egyszerűen a generátor villamos teljesítményéből kell kiindulni. A berendezés adatlapján szereplő kW vagy kVA villamos teljesítmény nem feltétlenül azonos a jogszabály alkalmazásához szükséges névleges bemenő hőteljesítménnyel.
A 140 kWth és annál nagyobb, de 50 MWth-nál kisebb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezésekre – így az e körbe tartozó helyhez kötött motorokra is – az 53/2017. (X. 18.) FM rendelet tartalmaz részletes levegővédelmi előírásokat. Egy telephelyen fixen telepített, például 300, 500 vagy 800 kWth névleges bemenő hőteljesítményű dízelaggregátor kipufogója ezért levegővédelmi szempontból olyan pontforrás lehet, amelyet az engedélyezés során figyelembe kell venni.
A 140 kWth alatti berendezéseknél eltérő a szabályozás. A 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet alapján az összesen 140 kWth-nál kisebb, kizárólag füstgázt kibocsátó tüzelőberendezések ügye nem a területi környezetvédelmi hatóság általános engedélyezési körébe tartozik. Ezért már az engedélyezés megkezdése előtt érdemes pontosan meghatározni a berendezés bemenő hőteljesítményét és azt, hogy milyen hatósági eljárás vonatkozik rá.
Arra is érdemes figyelni, hogy egy aggregátor nagyobb, például egységes környezethasználati engedély (EKHE) hatálya alá tartozó telephely része is lehet. Ilyen esetben a szükségáramforrás levegővédelmi követelményei a telephely komplex engedélyezési eljárásában jelenhetnek meg.
Összefoglalva tehát, a 140 kWth és annál nagyobb szükségáramforrásként üzemelő aggregátorok esetén levegőtisztaság-védelmi engedély szükséges.
Az évi 50 üzemóra nem jelent automatikus engedélymentességet
A szükségáramforrásoknál talán az évi 50 üzemóra okozza a legtöbb félreértést. Gyakran találkozunk azzal az elképzeléssel, hogy ha az aggregátor évente kevesebb mint 50 órát működik, akkor nincs vele levegővédelmi teendő. Ez azonban így nem pontos.
Az 53/2017. (X. 18.) FM rendelet 4. § (13) bekezdés b) pontja szerint a helyhez kötött motorokra meghatározott kibocsátási határértékeket nem kell alkalmazni a szükségáramforrást hajtó, helyhez kötött motorokra, ha azok évi 50 óránál rövidebb ideig üzemelnek. Vagyis az 50 órás szabály alapvetően a kibocsátási határérték alkalmazásához kapcsolódik, és nem általános engedélymentességet jelent.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például egy 400 kWth névleges bemenő hőteljesítményű, telephelyre fixen telepített dízel szükségáramforrás attól még engedélyköteles pontforrás, hogy évente csak néhány órát üzemel. Csak a rá alkalmazandó kibocsátási követelményeket nem kell alkalmazni és ezért az időszakos pontforrás mérést sem kell elvégezni.
Mikor nem kell alkalmazni a kibocsátási határértékeket?
A szükségáramforrásként üzemelő aggregátorok egyik legfontosabb kedvezménye tehát az évi 50 óránál rövidebb működéshez kapcsolódik. Amennyiben a berendezés valóban szükségáramforrást hajt, helyhez kötött motor, és az éves üzemideje 50 óránál rövidebb, az 53/2017. (X. 18.) FM rendelet szerinti kibocsátási határértékeket nem kell rá alkalmazni.
Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy az üzemidő dokumentálása különösen fontossá válik. A vállalkozásnak célszerű olyan üzemnaplót vezetnie, amelyből egyértelműen megállapítható, mikor indították el az aggregátort, mennyi ideig működött, és milyen okból került sor az üzemeltetésre.
A rendelet egy speciális próbajáratot is külön kezel. Az évi üzemidő megállapításánál nem kell figyelembe venni a motor teljes felújítása után, biztonsági okból legfeljebb hatévente egyszer végzett, maximum 24 órás próbajáratot. Ennek megkezdéséről azonban legalább öt munkanappal korábban írásban értesíteni kell a környezetvédelmi hatóságot.
Fontos tehát elkülöníteni a rendszeres karbantartási próbajáratokat, a tényleges áramszünet miatti működést és ezt a speciális, teljes felújítást követő próbajáratot.
Mikor kell emissziómérést végezni az aggregátoron?
Az emissziómérés kérdése szintén külön figyelmet igényel. Az 53/2017. (X. 18.) FM rendelet főszabálya szerint a rendelet hatálya alá tartozó tüzelőberendezéseknél időszakos méréssel kell ellenőrizni többek között azokat a légszennyező anyagokat, amelyekre az adott berendezésre vonatkozó melléklet határértéket határoz meg. Az 1 MWth-nál kisebb tüzelőberendezéseknél a főszabály szerint legalább ötévente, 1–15 MWth között legalább háromévente, 15 MWth felett pedig legalább évente szükséges időszakos mérés. Az első mérést főszabály szerint a működés engedélyezésétől vagy a működés megkezdésétől számított négy hónapon belül kell elvégezni, attól függően, melyik időpont következett be később.
A szükségáramforrásként működő aggregátoroknál azonban az éves tényleges üzemidő miatt sajátos helyzet alakulhat ki. A friss hatósági gyakorlatban találunk olyan engedélyt, amely kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az aggregátor pontforrásának kibocsátását csak akkor kell megméretni, ha a berendezés az előző évben 50 óránál hosszabb ideig üzemelt. Ugyanez a határozat előírja, hogy a mérőhelyet ettől függetlenül úgy kell fenntartani, hogy szükség esetén a szabványos és biztonságos emissziómérés elvégezhető legyen.
Emiatt az aggregátor esetében nem célszerű automatikusan abból kiindulni, hogy „ötévente biztosan mérni kell”, vagy éppen abból, hogy „50 óra alatt soha nem kell mérni”. A konkrét mérési kötelezettséget mindig az alkalmazandó jogszabályok és a berendezésre kiadott hatósági engedély együttes vizsgálatával kell meghatározni.
Mit kell mérni, ha emissziómérés szükséges?
Dízelmotoros aggregátornál elsősorban a tüzelőanyag elégetéséből származó légszennyező anyagokat kell vizsgálni. A pontos komponenskört a berendezés besorolása, a felhasznált tüzelőanyag, az alkalmazandó jogszabályi melléklet és az engedély határozza meg.
Az 53/2017. (X. 18.) FM rendelet szerint az időszakos mérés során az adott berendezésre határértékkel szabályozott légszennyező anyagokat kell vizsgálni, továbbá mérendő lehet a füstgáz hőmérséklete, nyomása, sebessége, oxigén- és nedvességtartalma is. A dízelmotorokra vonatkozó szabályozásban különösen a nitrogén-oxidok (NOx), a szén-monoxid (CO) és a szilárd anyag jelenik meg releváns komponensként.
A konkrét mérési programot ezért mindig a pontforrásra vonatkozó hatósági előírás alapján célszerű összeállítani.
Ha nincs mérés, akkor nincs kibocsátási adat sem?
Nem feltétlenül. Ez a szükségáramforrások engedélyezésének egy másik fontos sajátossága.
Ha az aggregátor évente csak néhány órát működik, a tényleges éves kibocsátás meghatározása mérés alapján sokszor nem életszerű. Ilyen esetben a kibocsátás számítással, például az éves üzemidő, az üzemanyag-fogyasztás és megfelelő emissziós tényezők alapján határozható meg. Vagyis az emissziómérés alóli mentesség vagy a mérés adott évben történő elmaradása nem jelenti automatikusan azt, hogy az aggregátor levegővédelmi nyilvántartásával (pontforrás naplóval) és az éves adatszolgáltatással sem kell foglalkozni a későbbiekben.
A hatásterületet is vizsgálni kell
Az engedélyezési dokumentáció összeállításakor nemcsak magát az aggregátort kell bemutatni. A pontforrás környezetre gyakorolt hatását is vizsgálni kell, amihez szükség lehet levegővédelmi hatásterület meghatározására. Dízelaggregátoroknál a nitrogén-oxid-kibocsátás gyakran meghatározó a hatásterület szempontjából. Az engedélyezés előtt ezért fontos megvizsgálni az aggregátor telepítési helyét, a kipufogó magasságát és átmérőjét, a kibocsátási paramétereket.
Mire kell még figyelni az aggregátor levegővédelmi engedélyezésekor?
Az egyik leggyakoribb hiba, hogy a berendezés kiválasztásakor kizárólag a villamos teljesítményt veszik figyelembe. A környezetvédelmi besoroláshoz azonban a névleges bemenő hőteljesítményt is pontosan meg kell határozni. Ha ez nem szerepel a gépkönyvben, az üzemanyag-fogyasztásból, a tüzelőanyag fűtőértékéből és a gyártói adatokból lehet szükség annak meghatározására.
Fontos az aggregátor rendeltetésének pontos dokumentálása is. Nem ugyanaz a helyzet, ha a berendezés kizárólag áramszünet esetén biztosít vészhelyzeti energiaellátást, vagy ha rendszeresen villamosenergia-termelésre használják. Ha a berendezést már nem kizárólag szükségáramforrásként működtetik, az évi 50 órás speciális szabály alkalmazhatósága is megváltozhat.
Ugyancsak célszerű már a telepítéskor megfelelő mérőhelyet kialakítani. Bár egy évi néhány órát működő szükségáramforrás esetében hosszú ideig nem feltétlenül kerül sor tényleges emissziómérésre, egy későbbi mérési kötelezettség esetén a pontforrásnak alkalmasnak kell lennie a szabványos és biztonságos mintavételre. A hatósági gyakorlatban ennek fenntartását kifejezetten elő is írhatják.
Végül az éves üzemórák nyilvántartását sem szabad elhanyagolni. Ha a vállalkozás az évi 50 óránál rövidebb működéshez kapcsolódó szabályt kívánja alkalmazni, később igazolnia is kell tudni, hogy az aggregátor tényleges üzemideje ezen érték alatt maradt.
Összefoglalva tehát a szükségáramforrásként üzemelő aggregátor pontforrás engedélyezése speciális levegővédelmi terület, mert a berendezés akár évente csak néhány órát működhet, mégis engedélyköteles helyhez kötött légszennyező pontforrás lehet. Az engedélyezésnél különösen fontos a névleges bemenő hőteljesítmény pontos meghatározása, az éves üzemidő dokumentálása, a szükségáramforrás-funkció igazolása, valamint a kibocsátás és a hatásterület megfelelő meghatározása. Az évi 50 óránál rövidebb működéshez fontos könnyítés kapcsolódik: az 53/2017. (X. 18.) FM rendelet szerinti kibocsátási határértékeket nem kell alkalmazni. Ez azonban nem azonos az engedélyezés, a nyilvántartás vagy az adatszolgáltatás alóli általános mentességgel. Éppen ezért már az aggregátor telepítése előtt célszerű levegővédelmi szempontból megvizsgálni a berendezést, és tisztázni, milyen kötelezettségekkel kell számolni.
